A Forma 1 gumiabroncsai
A Forma 1-es autók egyik legfontosabb alkotórésze a speciálisan erre a versenyzési formára kialakított versenygumik.
A Forma 1-es autók egyik legfontosabb alkotórésze a speciálisan erre a
versenyzési formára kialakított versenygumik. A keverék vagy a futófelület
szerint többféle abroncsot különböztethetünk meg, a keverék szempontjából lehet
szuper lágy, lágy, közepesen kemény vagy kemény a gumiabroncs meghatározása, a
futófelület barázdáltsága felől az intermediate (közepesen nedves pályára való
abroncs), és a esős gumikat ismerhetjük. A legutóbbi versenyszezonokban a Michelin,
a Bridgestone, és a Pirelli márkák voltak azok a szállítók, akik képesek voltak
erre az extrém versenyzési formára megfelelő minőségű abroncsokat
kifejleszteni.
Egy normál utcai gumiabroncs futásteljesítménye 50 és 80 ezer kilométer között mozog, míg egy Forma 1-es gumi a legtöbb esetben a 100 kilométeres futásteljesítményt sem éri el. A formula 1-es gumik esetében a tapadás a döntő tényező, és ezt csak speciális keverékekkel lehet elérni. Az egyre jobb gumiknak köszönhetően olyan mértékben nőtt a versenytempó az idők során, hogy a 90-es évek végétől már erősen korlátozni kellett a gumik méretét és egy időben a felületét is, hogy az abroncsok kevesebb erőt legyenek képesek az útra vinni, a tapadásuk gyengüljön, ezáltal csökkenjen a kanyar sebesség és némileg a egyenesekben elérhető sebesség is. A 2006-os szezonig általában mindig két gyártó versenyzett egymással, de ez 2007-től megváltozott, és azóta már csak egy gyártó szállítja a szükséges mennyiségű abroncsokat minden egyes versenyistálló számára.
2007-től tehát egyedül a Bridgestone szállított, általában négy különböző keverékkel érkezett a versenyekre a lágytól a keményig, amiből a csapatoknak a verseny folyamán kötelező volt legalább egy lágy és legalább egy kemény garnitúrát felhasználnia, kivétel ez alól csak az esős idő jelenthetett. A kemény keverékű abroncsok hosszabb futásteljesítménnyel, viszont kisebb tapadással rendelkeztek, a lágyabb keverékek fordítva, rövidebb utat voltak képesek futni, viszont jobban tapadtak. A csapatok ezek figyelembevételével alakították minden versenyre a stratégiájukat.
2011-től a Pirelli lett a egyedüli szállító, a szabályok hasonlóak a fentebb említettekhez, a Formula 1 tulajdonosa, Bernie Ecclestone viszont hangsúlyozottan kérte a gyártót, hogy gyorsan kopó és kevésbé tapadó abroncsokat hozzon a futamokra a versenyek izgalmasabbá tétele érdekében, amivel sajnos néhány esetben kissé meg is tépázódott a híres gumigyártó nimbusza. A Forma 1-es verseny gumikon különböző színű festésekkel kötelező feltüntetni, hogy az abroncs melyik típushoz tartozik, tehát lágy e, közepes, vagy esetleg kemény keverékű. Ezáltal mind a konkurens csapatok, mind pedig a nézők tisztában lehetnek a csapatok által éppen használt gumik fajtájával és ezáltal következtethetnek a csapat stratégiájára, ami szintén a versenyek izgalmasabbá tételére lett kitalálva.
Egy normál utcai gumiabroncs futásteljesítménye 50 és 80 ezer kilométer között mozog, míg egy Forma 1-es gumi a legtöbb esetben a 100 kilométeres futásteljesítményt sem éri el. A formula 1-es gumik esetében a tapadás a döntő tényező, és ezt csak speciális keverékekkel lehet elérni. Az egyre jobb gumiknak köszönhetően olyan mértékben nőtt a versenytempó az idők során, hogy a 90-es évek végétől már erősen korlátozni kellett a gumik méretét és egy időben a felületét is, hogy az abroncsok kevesebb erőt legyenek képesek az útra vinni, a tapadásuk gyengüljön, ezáltal csökkenjen a kanyar sebesség és némileg a egyenesekben elérhető sebesség is. A 2006-os szezonig általában mindig két gyártó versenyzett egymással, de ez 2007-től megváltozott, és azóta már csak egy gyártó szállítja a szükséges mennyiségű abroncsokat minden egyes versenyistálló számára.
2007-től tehát egyedül a Bridgestone szállított, általában négy különböző keverékkel érkezett a versenyekre a lágytól a keményig, amiből a csapatoknak a verseny folyamán kötelező volt legalább egy lágy és legalább egy kemény garnitúrát felhasználnia, kivétel ez alól csak az esős idő jelenthetett. A kemény keverékű abroncsok hosszabb futásteljesítménnyel, viszont kisebb tapadással rendelkeztek, a lágyabb keverékek fordítva, rövidebb utat voltak képesek futni, viszont jobban tapadtak. A csapatok ezek figyelembevételével alakították minden versenyre a stratégiájukat.
2011-től a Pirelli lett a egyedüli szállító, a szabályok hasonlóak a fentebb említettekhez, a Formula 1 tulajdonosa, Bernie Ecclestone viszont hangsúlyozottan kérte a gyártót, hogy gyorsan kopó és kevésbé tapadó abroncsokat hozzon a futamokra a versenyek izgalmasabbá tétele érdekében, amivel sajnos néhány esetben kissé meg is tépázódott a híres gumigyártó nimbusza. A Forma 1-es verseny gumikon különböző színű festésekkel kötelező feltüntetni, hogy az abroncs melyik típushoz tartozik, tehát lágy e, közepes, vagy esetleg kemény keverékű. Ezáltal mind a konkurens csapatok, mind pedig a nézők tisztában lehetnek a csapatok által éppen használt gumik fajtájával és ezáltal következtethetnek a csapat stratégiájára, ami szintén a versenyek izgalmasabbá tételére lett kitalálva.
